Portugália (portugálul Portugal) Magyarországgal csaknem azonos területű ország, azIbériai-félsziget délnyugati részén található. Egyetlen szomszédja Spanyolország. Az országot Porto kikötővárosról nevezték el. Portugália területéhez tartoznak az Atlanti-óceánban fekvő Azori-szigetek és Madeira. A portugál fennhatóság alá tartozó Makaó 1999-ben került vissza Kínához. Nemzetközi tagsága: Európai Unió, EBESZ, NYEU,Nemzetközi Valutaalap, NATO, WTO, ENSZ.
A világon összesen 230 millió ember beszél portugálul. Portugálián kívül nyolc országban hivatalos nyelv (Angola, Bissau-Guinea, Brazília, Kelet-Timor, Makaó, Mozambik, São Tomé és Príncipe, Zöld-foki Köztársaság).
Története: A Tejo nevű folyó mellett elhelyezkedő település római kori neve Olissipo, ebből fejlődött ki az arab nyelvű változat (Lixbuna) átvételével a mai elnevezés: Lisboa. 719-ben érkeztek meg a hódító mórok Észak-Afrikából, akik elfoglalták a települést, 400 év múlva sikerült csak visszafoglalni a keresztény seregeknek (1147). A királyság fővárosa pedig 1255-ben lett. A felfedezések korának egyik kiemelkedő fontosságú kikötője. 1420-tól a legelső felfedezőutak kiindulópontja, Tengerész Henrik támogatásának köszönhetően.Carlos Mardel, Lisszabon 18. századi magyar származású építésze
Forrás: Vajkai Zsófia
A portugál fováros, Lisszabon mai városképe a XVIII. sz. második felében alakult ki. 1755-ben iszonyatos földrengés, majd azt követoen hatalmas szökoár pusztította el a várost. Romba dőltek a templomok, középületek és lakóházak, eltuntetve a római, mór és középkori portugál építészet legtöbb emlékét. A király államminiszterét, Pombal márkit bízta meg a város újjáépítésével, aki haladéktalanul hozzálátott az óriási feladathoz. Ha lenézünk a Felsovárosból (Bairo Alto) az Alsóvárosra (Baixa), ott láthatjuk Pombal márki megvalósult álmát: hatalmas tér a Tejo folyó partján, amelyet elegáns középületek vesznek körbe. Ezek mögül egymásra meroleges, egyenes utcák vezetnek további terekhez, majd széles, pálmákkal szegélyezett sugárútban és újabb terekben futnak össze. Mindenütt szökokutak, árkádsorok, gazdagon díszített kapuk, átjárók. A házak többszintesek, manzárdtetosek, a piros cseréptetok alatt ablakaik sora harmonikus egységben simul a színes falakba, elottük a kecses vaskorlátú erkélyek. A márki elgondolásának megvalósítója, az Alsóváros mai képének egyik kialakítója, az annyira portugálnak mondott manzárdtetos házak építoje Carlos Mardel magyar származású építomérnök volt.
Nevét mindig úgy írta le, errol számos tervrajz tanúskodik, amelyeket a lisszaboni Városi Múzeumban oriznek (Museu da Cidade). Mások írták Carlos Martello, vagy Charles Mardell-nek, de mindenki magyarnak tudta, és ma is így van a köztudatban. Valójában igen keveset tudunk róla, de alkotásait ismerjük, és azok szépsége láttán jogos a kíváncsiság, ki is volt Carlos Mardel.
Elso életrajza, vagy mondjuk inkább így: muveinek elso méltatása 1823-ban keletkezett. Szukszavú a forrás arra nézve, hogy honnét származik Mardel és hogyan került Portugáliába: ,,Magyarországon született; 1733-ban jött Portugáliába hadmérnöki rangban. Elobb kapitány, majd ezredes lett, és ezt a rangját 1763-ban bekövetkezett haláláig megtartotta.'' Volkmar Machado emlékiratait Mardel halála után 60 évvel írta, és bizonyára okkal állította róla magyar származását. Ot idézi a portugál építészeti lexikon is,de a minket érdeklo kérdésben nem mond többet; ugyanakkor nagyszámú eredeti okiratot közöl, amelyek Mardel portugáliai muködését, családi körülményeit fedik fel. Az 1755-ös földrengés utáni újjáépítésrol szóló könyv szintén magyar származásúnak mondja Mardelt. Szerzoje a levéltári forrásokon kívül, amiket más kutatók is felhasználtak -, még Mardel dédunokáját is kikérdezte a családi hagyományokról. Julio Carlos Mardel de Arriaga elmondta, hogy tudomásuk szerint dédapja Hollandiából érkezett Portugáliába, hogy a Tejo védogátján és a kiköto építkezésén dolgozzék. Ezen a téren is komoly szakembernek számított: egyik tengerparti városka, Aveiro kikötoje, amely nemcsak tökéletes mutárgy ma is, de az egyik legszebb, sokat csodált kiköto is egyben, az o muve. Hogy Lisszabon és a másik legnagyobb tengeri kiköto, Setúbal esetében mi az o alkotása, a sok átépítés miatt ma már megállapíthatatlan.
Neves építésznek, de németnek mondja egy másik emlékirat.J. Ratton bizonyára személyesen ismerte Mardelt, hiszen lisszaboni tartózkodásának elso 15 éve egybeesett Mardel muködésével.
Memoárjainak idézett helyén azt is megemlíti, hogy az Ő egyik csemetekertjébol vették a fákat a Mardel által tervezett parkba. Hogy németnek mondja, arról azt gondolom, hogy német ajkút akart inkább mondani, mert, mint látni fogjuk, Mardel a királyné, Leopold osztrák császár lánya és közvetlen környezetéhez közel álló személy volt.
Ha J. Ratton félmondatos megjegyzését nem számítjuk, Mardel magyar voltát késobb csak egyszer vonják kétségbe, mégpedig az a S. Viterbo, aki az építész lexikont írta. Neki a Levéltárban a kezébe került egy addig ismeretlen irat (1750.), amelyben Mardel kezességet vállal egy barátjáért, akirol biztosan tudható, hogy Montpellier környékérol származó francia. Mivel Mardellel még Portugáliában való megtelepedésük elottrol ismerik egymást, és az irat szerint építészünk ismerte az illeto szüleit és nagyszüleit is, S. Viterbo úgy gondolja, hogy mégsem magyar, hanem francia, vagy legalább is hosszabb ideig élt a mondott környéken. Ez utóbbi lehetséges is, ennek ellenére magyar területrol való származását biztosnak mondhatjuk, mióta elokerült a Levéltárban (Torre de Tombo) egy másik kezességvállalása szintén 1750-bol. Ez az irat Mardel egyik fia számára készült, és apja mint kezes írta alá. Nemcsak azt tudjuk meg, hogy "a Magyar Királyságban született" /natural do Reino da Hungria/, hanem azt is, hogy atyja neve szintén Carlos Mardel, anyja neve pedig Anna Rotte, mindketten "a mondott Magyar Királyságból". Elso felesége neve Margarida O'Heef és az írországi Dublin-ból származott. (Mardel kétszer nosült, elso felesége halála után portugál not vett el.) Vajon ha az ír feleség és annak szülei szülovárosát odaírták, miért nem tették ezt meg Mardelével? Sajnos, forrásra való hivatkozás hiánya miatt csak reménykedhetünk, hogy Pozsonyban született volna Mardel, mint ahogy azt egy fiatal építész, W. Rossa állítja doktori értekezésében..
A vízvezeték kívül és a belső ciszterna, amit mi sajnos nem láthattunk...
folyt.köv Sintra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése